Kortárs irodalom - Családi kör
	Reggel van, reggel van, mindenki ideges Ház ura üvöltve tiszta zoknit keres. Feketés csészével boglya fejű asszony, Ajánlja az égnek, hogy rája rogyasszon. Mintha szélből volna a nagylánynak lába, Sebesen bevonul a fürdőszobába. Hosszú perceken át pingálja a szemét, Testvéröccse ordít: - Gyere ki, te szemét! Konyha melegében jó pirítós mellett Nagymama mosolyog, ahogy tőle telhet. Min vigyorog mama? - kérdezi a veje, Csupa borotvahab összevagdalt feje. Wc-be zárkózik a legkisebbik gyermek, Most írja a leckét - na még csak ez kellett. Ajtó előtt jár a család furcsa táncot, Szemük szikrákat szór, arcuk sok-sok ráncot. Mire a rádió mondja a hét tizet, Elromlik a bojler, nem ad meleg vizet. Az asszony begörcsölt kezekkel mosogat, Férje jeges vízben sziszegve mos fogat. A nagylánynak immár fél keze kabátban, A másikban pöttyös kakaós pohár van. Le is önti rögvest frissen mosott blúzát, S kabátján vastagon megkent kiflit húz át. Az utcáról szalad vissza a ház ura, Lábán cipő helyett megszokott papucsa. A reggel számára eléri a csúcsát, A cipőben megleli elveszett slusszkulcsát. Reggel van, reggel van, ideges mindenki, Az asszony is elment nincs már otthon senki, Bevetetlen ágyon gyűrött párna feszít, És a WC-tartály sistereg egy picit...